Amikor Dhruva Mahārāja megfelelő tapasztalat hiányában tétovázott, mert nem tudta, hogyan jellemezze az Urat, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége indokolatlan kegyéből kagylókürtjével megérintette Dhruva homlokát, aki így transzcendentálisan inspirálttá vált.
E transzcendentális inspirációt brahma-mayának nevezik, mert amikor valaki ily módon kap ihletet, a hang, amit kibocsát teljes mértékben megfelel a Védák hangvibrációjának, s nem tartozik az anyagi világ közönséges hangjai közé. Ezért a Hare Kṛṣṇa mantra hangvibrációját, habár a közönséges ábécé hangjainak segítségével hallhatóak, soha nem szabad világinak vagy anyaginak tekinteni.
Śrīla Prabhupāda Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
4. ének, 9. fejezet, 4. vers
