Ha újra és újra hallunk, azzal fejlesztjük a szunnyadó Kṛṣṇa-tudatunkat. Mindenkiben ott van ez a szunnyadó Kṛṣṇa-tudat. A Caitanya-caritāmṛta is ezt mondja: nitya-siddha kṛṣṇa-bhakti sādhya kabhu naya. A Kṛṣṇa bhakti ott van. Nem úgy van, hogy mesterséges módon megszerezzük. Már ott van. De elfelejtettük. Az ismételt hallás pedig felébreszti azt. Śravaṇādi-śuddha-citte karaye udaya. Ha halljuk, hogy
Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare,
akkor śuddha-citta. Ceto-darpaṇa-mārjanam. A szív, a szív tükre megtisztul.
S amint megtisztul, felébredünk és emlékezni fogunk:
- Ó, örökkévaló vagyok!
Jīvera svarūpa haya nitya kṛṣṇa dāsa.
- Kṛṣṇa örök szolgája vagyok! - fogunk emlékezni. S amikor megértjük, hogy Kṛṣṇa örök szolgái vagyunk, akkor elkezdünk szolgálni, és azonnal felszabadulunk!
Śrīla Prabhupāda lecke. Az odaadás nektárja
1972. október 19., Vṛndāvana