Amikor a Szent Néven meditálunk, akkor csak ugyanazokat a szótagokat kell ismételgetnünk, s az elmét nem szabad engedni más gondolatokba merülni.
Ez milyen unalmas!
Ezt érezzük akkor, amikor attól függünk, hogy csak a saját gondolatainkra számítunk, hogy majd azok felélénkítenek a Név recitálásakor, hiszen japa közben - a Szent Név kivételével - tilos bármilyen haszontalanságra gondolni.
Ugyanakkor ha az érzéseinkre - mint az alázat és a hála - támaszkodunk, hogy az odaadásban elmerüljünk, akkor sosem fogunk unatkozni, mivel az odaadás az az elmeállapot, amely örökké firss és dinamikus.
Énekeljetek figyelmesen, de szívvel!
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2018
46 – Contemplations on the Holy Name
