A Kṛṣṇa-tudat mozgalma a nyugati világban lett létrehozva, de a nyugatiak nem tudnak az erdőbe menni és kemény lemondásokat végezni, melyeket Pṛthu Mahārāja vagy Rūpa Gosvāmī végzett oly tökéletesen.
Ugyanakkor a nyugatiak vagy bárki más követheti Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura lábnyomait azáltal, hogy egy templomban él, amely az erdei lakóhelyhez képest transzcendentális hely, és megfogadhatja, hogy csak kṛṣṇa-prasādát és semmi mást nem eszik, követi a szabályozó elveket és minden nap tizenhat kör Hare Kṛṣṇa mantrát japázik. Így az ember lelki életében sosem lesz semmilyen zavar.
Śrīla Prabhupāda Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
4. ének, 23. fejezet, 5. vers
