Amikor az elme egy bizonyos érzékszervvel összekapcsolódik, azonnal egy adott módon nyilvánul meg. Például amikor az elmében düg van, akkor a nyelv sok átkot mond ki. Amikor - ehhez hasonlóan - az elme dühe a kezeken keresztül nyilvánul meg, akkor a kezek harcolnak, ha pedig a lábakon át, akkor azok rugdosnak. Az elme finomszintű tevékenységeinek a különböző érzékeken át történő kifejeződése sokféle lehet.
Egy Kṛṣṇa-tudatos személy elméje is hasonlóképp működik. A nyelv a Hare Kṛṣṇát, a mahā-mantrát énekli, az eksztázisban a karok a magasba emelkednek, a lábak pedig táncolnak a Kṛṣṇa-tudatban.
Śrīla Prabhupāda Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
4. ének, 29. fejezet, 63. vers
