Mivel a béka csak brekeg, ezzel a kígyót hívja. A kígyó nem látja a békát, de hallja a brekegését, és megérti, hogy "Itt az ételem!" A béka brekegésének abban a pillanatban vége lesz, amint a kígyó lenyeli.
Ehhez hasonlóan nekünk is van nyelvünk, emberi nyelvünk. Nem egy macska, kutya, tigris vagy egy disznó nyelve. Ez egy emberi nyelv, és Kṛṣṇa szolgálatában kell lefoglalni azzal, hogy énekeljük a Hare Kṛṣṇát, és Kṛṣṇa-prasādamot ízlelünk vele.
Śrīla Prabhupāda lecke. Az odaadás nektárja
1972. november 13., Vṛndāvana