Ha valakinek anyagi teste van, az azt jelenti, hogy még nem tisztult meg. Egy ilyen tisztátalan anyagi helyzetben pedig, habár mindenki erre vágyik, nem lehet egy igazán boldog életet élvezni. Ezért azt mondja a Śrīmad-Bhāgavatam, hogy tapo divyaṁ putrakā yena sattvaṁ śuddhyet: tapasyát, lemondást kell végezni, hogy az ember megtisztuljon és eljusson a lelki szintre. Az Úr Nevéről, hírnevéről és tulajdonságairól való éneklésnek és hallásnak a tapasyája egy nagyon könnyű tisztító folyamat, mely által mindenki boldog lehet!
Śrīla Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
6. ének, 2. fejezet, 12. vers
