evaṁ-vrataḥ sva-priya-nāma-kīrtyā
jātānurāgo druta-citta uccaiḥ
hasaty atho roditi rauti gāyaty
unmāda-van nṛtyati loka-bāhyaḥ
Amikor valaki tényleg ragaszkodik a Kṛṣṇa-tudathoz, és örömét leli abban, hogy szeretetének tárgyáról énekel, druta-citta uccaiḥ, akkor az ilyen énekés által zavarodott lesz az elméje. És aztán hasaty, hasaty, nevet; atho roditi, időnként sír, roditi; és rauti, és mások, amikor őt látják, szintén sírnak; roditi, rauti; gāyati, és nagyon hangosan énekel; unmādavan nṛtyati, illetve táncol, mint egy őrült, nṛtyati; loka-bāhyaḥ, és nem érdekli, hogy ha valaki meglátja, azt gondolja, hogy őrült. Nem foglalkozik velük. Ez az éneklés tökéletes szintje.
Śrīla Prabhupāda lecke. Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 7. fejezet, 80-95. vers
1966. február 10., San Francisco
