A Szent Név éneklésének erejét bizonyítja Ajāmila felszabadulása. Amikor Nārāyaṇa Szent Nevét énekelte, nem igazán a Legfelsőbb Úrra, hanem a saját fiára emlékezett. Halálakor egész biztos, nem volt nagyon tiszta, sőt, arról volt híres, hogy rendkívül bűnös volt.
Ezen kívül az ember fizikai állapota a halál pillanatában teljesen felkavarodik, és egy ilyen kellemetlen helyzetben biztosan igen nehéz lett volna Ajāmilának, hogy tisztán énekeljen. Ennek ellenére mindössze azáltal elérte a felszabadulást, hogy az Úr Szent Nevét énekelte.
Mit mondhatnánk hát azokról, akik Ajāmilával ellentétben nem bűnösek?
Összefoglalásképp azt mondhatjuk, hogy az embernek szilárd fogadalommal kell énekelnie az Úr Szent Nevét:
Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare,
s így - Kṛṣṇa kegyéből - biztosan kiszabadul māyā karmai közül.
Śrīla Prabhupāda Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
6. ének, 3. fejezet, 24. vers
