Kolaveca Śrīdhara banánlevélből készült tányérokat és poharakat árult. Minden nap. Családos emberként ez volt a dolga, amin keresztül elfogadta, ami a fenntartáshoz szükséges volt. Ízt kapott abból, hogy ezt csinálta? Nem, abból merített ízt, hogy a Hare Kṛṣṇát énekelte! Mindössze azért végezte a kötelességét, mert szükséges volt elvégeznie. Ameddig az ember az anyagi testben van, addig vannak kötelességei, amiket el kell végeznie.
És minden nap ment, árulta ezeket a dolgokat, nem volt gond. Nem úgy történt, hogy azon gondolkodott:
"Valami mást kellene elkezdeni? Lehet, hogy inkább egy nagyvállalatnak kellene dolgoznom? Túl nehéz minden nap megcsinálni ezeket a poharakat és tányérokat."
Mindössze kötelességből csinálta, amit csinált, mert volt íze a Hare Kṛṣṇa énekléséből. Tehát ha egy bhakta valóban ízt merít a reggeli programból, akkor a dolgokat kötelességből fogja csinálni.
Niranjana Swami: Tanácsadói gyűlés.
2002. július 5., Kiev
