A Chāndogya Upaniṣadban találjuk a következő, elképesztő hasonlatot légzőtechnikák elmekontrollálásban való szerepéről:
Egy betanítás alatt álló sólyom, aki egy kötéllel van az ülőrúdhoz kötve, először repül mindenfelé, de nem talál nyugtot sehol. Aztán végül ugyanoda ül le, ahová ki van kötözve. Az elme, fiam, nyugtot sehol nem találva először pontosan ugyanígy száll mindenfelé, majd megpihen a lélegzetvételen. Hiszen, fiam, az elme nagyon is a lélegzethez van kötve.
Az elménk, ahogyan azt tudjátok, egy entitás, amit igen nehéz féken tartani. Úgy tűnik, hogy kijátssza a gondolatainkat, különösen éjszaka vagy akkor, amikor erős érzelmeket élünk át vagy amikor valamilyen hirtelen ötletünk támad vagy épp valami meglep bennünket. Úgy látszik, mintha a gondolataink felett nem lenne közvetlen irányításunk.
Viszont a lélegzetvétel felett van! Ez egy fizikai dolog, amit tudunk irányítani, az akaratunknak megfelelően lélegzünk ki és be. És ez az elme irányításának egy közvetett, mégis erőteljes eszköze.
Śacīnandana Swami: How To Connect The Mind With The Maha-mantra
In: Saranagati Newsletter. 122. szám, 1. oldal
