Habár már július óta japázok, számomra a kozmosz még mindig nem tárult fel pszichedelikusan, ahogyan azt korábban reméltem. Mit csinálok rosszul? Miért nem láttam azt az apokaliptikus látomást, amit Arjuna látott Kurukṣetra csataterén? Hol van az a virāṭ-rūpa, az Univerzális forma, számtalan szemmel, karral, fejjel és a lángoló, világokat elnyelő szájaival?
„Ha egyszerre töbszázezer nap kel fel az égen, akkor azok talán megközelítik az univerzális forma Legfelsőbb Személyiségének ragyogását.”
Swamiji szerint Śrī Kṛṣṇa Arjunának különleges szívességből mutatta meg ezt a formát. Persze amit Arjuna látott, az túl van a leírhatón és az emberi képzeleten. A teljes teremtést látta az Úr testében.
– A tiszta bhakták nem vágynak arra, hogy ezt a formát lássák. – mondja Swamiji. – Ők Kṛṣṇa kétkarú tehénpásztorfiú formáját részesítik előnyben. A virāṭ-rūpa a materialistáknak van, akiket csak a Legfelsőbb hatalma és gazdagsága bűvöl el.
Nos, végső soron mi nyugatiak nem született materialisták vagyunk?
Ez a forma nem nekünk van?
Végül összeszedtem minden bátorságomat, és - megvárva, hogy csak ketten legyünk a szobában - odamentem Swamijihoz, aki a bőröndje mögött ült és olvasott.
– Én miért nem látom úgy Krsnát, ahogyan Arjuna látta a csatatéren? – kérdeztem őszintén.
– Láthatod. – mondja Swamiji – A folyamat pedig a Hare Kṛṣṇa éneklése.
– Már több mint négy hónapja énekelek – panaszolom Neki –, de még mindig nem látom az univerzális formát a fejekkel és a karokkal. Mit csinálok rosszul?
Swamiji egy pillanatra rám néz, a szemüvege mögött a szemei nagyobbnak tűnnek. Aztán egy szót sem szólva a kezembe adja a Tizenegyedik fejezet verseinek kéziratát, hogy olvassam.
„Ó, minden személy közül a leghatalmasabb! Ó, legfelsőbb forma! Habár itt magam előtt látom eredeti helyzeted, mégis arra vágyok, hogy láthassam, hogyan léptél be e kozmikus megnyilvánulásba! Ezt a formádat szeretném látni, s ha úgy gondolod, képes vagyok ezt meglátni, Ó, Uram, minden misztikus erő mestere, akkor kérlek, mutasd meg nekem!”
– Ott, a „Ha úgy gondolod, képes vagyok arra, hogy lássam a kozmikus formádat.” Mit jelent? – kérdezi Swamiji.
A versre nézek megint, és mélyebben elgondolkodok rajta. Aztán Swamijira nétek, Akinek engem néz, a válaszomat várja. Hirtelen újra ostobának gondolom magam, épp úgy, mint amikor a buddhistákat próbáltam megvédeni.
–Ez azt jelenti, hogy az Úr Kṛṣṇa a legjobb bíró, és Arjuna Rá hagyja a dolgot, döntsön Ő. – felelem.
– Igen. Ez a folyamat. Arjuna nagyszerű harcos volt és Kṛṣṇa nagyszerű bhaktája is. Nem a saját érzékkielégítése miatt akarta látni a virāṭ-rūpát, hanem a materialisták miatt kérdezte. És mégis azt mondja Kṛṣṇának: „Ha úgy gondolod, képes vagyok rá.” Ez az a magatartás, amivel nekünk is rendelkeznünk kell! Most mire gondolsz?
Megint rám néz, a válaszra vár, én pedig egy pillanatra azt gondolom, ha ragaszkodok a dologhoz, akkor még akár a látomást is megnyilvánítaná.
– Nem hiszem, hogy készen állnék. - felelem végül.
– Igen. – mosolyog Swamiji, én pedig visszaadom Neki a verseket. – Igen, a lelki tanítómesterem mondta, hogy „Ne dolgozz keményen azért, hogy megpróbáld látni Istent! Dolgozz inkább úgy, hogy Ő lásson téged!” Tehát csak folytatjuk az éneklést, és lássuk Kṛṣṇát a szolgálatunkban. Folytasd tovább az odaadó szolgálatot, és minden jönni fog időben.
Śrīla Prabhupāda
In: Hayagriva dasa: The Hare Krishna Explosion.
The Birth of Krishna Consciousness in America 1966-1969
117-118. oldal
