Hagyományosan a japazsák színe, mindegy, hogy az ember milyen āśramához vagy nemhez tartozik, mindig fehér volt, ami az anyagi testen túli tisztaságot jelezte (paramahaṁsa). Más szóval, amikor leülünk japázni, nem sannyāsīként a varṇāśramán belül, sáfrány színű japazsákkal a lemondás eszméjét megerősítve vagy nem mint nő egy designer japazsákkal, ami pont illik a szárihoz, ezzel is a „divatos vagyok” elgondolást erősítve japázunk. A lényeg megint csak ugyanaz: az éneklésnek szigorúan a lélek szintjéről kell történnie.
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2020
11 – Bead Bags and Bhakti
