Az egyik barátom megosztotta velem a Kārttika alatt tett erőfesztését, ami arra irányult, hogy elmélyítse a Kṛṣṇa Szent Nevéhez fűződő ragaszkodását. Elmondta, hogy volt egy pillanat, amikor erős csalódottságot és frusztrációt érzett. Az arra tett minden erőfeszítése ellenére, hogy e különleges hónap során az éneklésre fókuszáljon, nem érte el, amit akart. Azt is elmondta, már annyira reménytelen helyzetbe került, hogy magát a folyamatot is kezdte megkérdőjelezni.
És ekkor a szíve hirtelen kinyílt, a Szent Névről való tapasztalata soha nem látott szintre mélyült. Hittem neki.
A vágyunk, hogy Isten kegyét magunkhoz öleljük az egyetlen dolog, ami elválaszt bennünket Isten teljes feltárulkozásától. E sādhu rendkívüli csalódottsága csak annak az erős vágyának a visszatükröződése volt, hogy Kṛṣṇával legyen és Szent Nevének formájában szolgálhassa Őt. És ez az erős vágy, ez a sóvárgás vonzotta Kṛṣṇa kegyét.
Hálás vagyok az ilyen társaságért.
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2019JAPABLOG
47 – Sādhus of Vṛndāvana
