Oly sokáig tettem úgy, mintha avatott lennék! Valójában nem cselekedtem úgy, ahogyan egy meghódolt léleknek kell, és nem követtem szigorúan a lelki tanítómesterem utasításait, s így még csak egy kicsit sem fejlődtem a lelki életben! Az avatás előtti összes tisztátalanság még mindig a szívemben van, hogyan érhetném el hát az isteni megvalósítást, amiről azt mondják, hogy az avatás valódi jele? A szívem olyan mint egy vasdarab, nincs semmilyen érzés benne. Habár énekelem a Szent Nevet, mégsem olvad meg, ezért így gondolkodok:
aparādha-phale mama, citta bhelo vajra-sama
tuwā nāme nā labhe vikār
A sértések miatt a szívem olyan kemény, mint a villám, ezért semmilyen eksztatikus átalakulás nem történik, amikor a Neved éneklem!
Bhakti Promode Puri Goswami Maharaja: Art of Sadhana
240. oldal
