Nārada Munit kalaha-priyāként, olyan személyként is ismerik, aki szereti a vitákat. Így szólt Vasudevához:
– Amikor megszületett a fiad, nem tartottál semmilyen fesztivált. Most, hogy Dvārakādhīśa lett, ünnepelj, tarts egyet!
Így aztán egy hatalmas áldozatot tartottak, amire a Vrajavāsīk kivételével mind a három világból mindenkit meghívtak. A vendégek meghívásának felelőssége Nārada Munira hárult. Kalaha-priyāként először elment Vrajába, Nanda Mahārāja házába és így kiáltva dicsőítette őt:
– Minden dicsőséget Nanda Mahārājának! Prabhāsánál egy hatalmas áldozatot szerveznek és az én felelősségem meghívni a Vrajavāsīk kivételével a három világ összes lakóját!
Nanda Mahārāja igen komoly lett, de nem szólt semmit. Nārada, amikor látta, hogy nem érte el látogatása célját, akkor ment, hogy inkább Yaśodāval találkozzon. Yaśodā nagy szeretettel fogadta Nāradát:
– Ó, Nārada! Mit adjak neked enni? Csak mondd, és bármit, ami a kedvedre való megfőzök.
– Rendkívül sürget az idő, el kell mennem mind a három világba és – a Vrajavāsīk kivételével – mindenkit meg kell hívnom. Azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked.
– Az biztos, hogy én is el fogok menni! De nem azért, hogy bárkivel is találkozzak, mindössze csak az én lālām darśanáját szeretném, és vissza is jövök. Még csak vizet sem fogok inni, ebben mi lehet a rossz?
Nanda Mahārāja viszont tiltakozott:
– Ne menj, kérlek! Nem igazán jó az, ha egy ilyen grandiózus áldozatra valaki meghívás nélkül megy.
– Egész biztos, hogy én elmegyek! – erősködött Yaśodā, és másokkal együtt el is ment az eseményre, de nem tudott Kṛṣṇával találkozni, mivel mind a négy bejáratnál őrök álltak. Sőt, Arjuna és Bhīma repülőiken az égen őrjáratoztak, így aztán meghívó nélkül senki sem juthatott be. Végül aztán a Vrajavāsīk újra meg újra könyörögtek, még sírtak is, de eredménytelenül. Ez a kedvtelés azt bizonyította, hogy csak imákkal és sírással semmit nem lehet elérni.
Ekkor a szolgálólánya a következőt javasolta Yaśodānak:
– Ó, Yaśodā! A Nevei kimondásával hívd a Fiadat!
– Gopāla! Gopāla! – mondta Yaśodā nāma-kīrtanát tartva, Kṛṣṇa pedig azonnal otthagyta az áldozatot, amit végzett és ment Yaśodāhoz. Ezután a tehénpásztor barátai kiáltották, hogy
– Kanhaiyā! Kanhaiyā! Eljöttünk ide és most úgy kell visszamenjünk, hogy nem is láthattunk Téged?
Ekkor Kṛṣṇa Kanhaiyā formájában ment hozzájuk.
Rādhārāṇi szintén felkiáltott:
– Ó, Śyāmasundara! Nem fogom megkapni a darśanádat? Így kell majd visszamennem?
Válaszul Kṛṣṇa Śyāmasundaraként ment Rādhārāṇihoz.
Kṛṣṇa minden egyes bhaktája szándékát azok priya-nāmájának megfelelően viszonozta, úgy, annak a hangulatnak megfelelő formában, ahogyan kiáltottak Érte.
Śrīla Bhakti Vijñāna Bhāratī Gosvāmī Mahārāja: Lecke
2017. augusztus 15.
In: visuddhacaitanyavani.com
