Olyannyira kötelező minden nap meghatározott számban énekelni śrī nāmát, mint amennyire kötelező főzni magadnak és enni is abból, amit főztél.
Olyannyira kötelező minden nap meghatározott számban énekelni śrī nāmát, mint amennyire kötelező főzni magadnak és enni is abból, amit főztél.
Svarūpa Dāmodara: Ha ők időnként... Az emberek az mondják: „Éneklem majd a Hare Kṛṣṇát, vagy Isten tudatos leszek, és mérget veszek be, hogy azonnal meghaljak.” Ilyenkor mi lesz velük a következő életükben?
Śrīla Prabhupāda: Megint kapnak egy testet. Vagy felszabadulnak, felszabadulhatnak. A Hare Kṛṣṇa éneklése és az öngyilkosság megengedhető. Meg lehet engedni.
Śyāmasundara: Meg lehet engedni?
Śrīla Prabhupāda: Igen.
Śyāmasundara: Mint ahogyan a...
Śrīla Prabhupāda: Mivel a Hare Kṛṣṇa éneklése azt jelenti, hogy minden bűn megsemmisül. Habár elkövettél valamilyen bűnt, az semlegesítve lesz. És így nincs bűn.
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1972. szeptember 19., Los Angeles
Kezdetben nehéz, ezért fontos nyugodtan ülni és kitartónak lenni, egy órán át, két órán át, három órán át. Amikor pedig az ember megtapasztalja, hogy az elme kilengései és locsogása elcsendesül, lenyugszik, akkor elkezd szert tenni az abhimānára, a lélekkel, s nem pedig a külső, az anyagi energiával való azonosulásra.
Ez aztán létrehoz egy saṁskārát, egy benyomást, amit – mivel az annyira erős – ha csak néhány másodpercig is átélsz, újra meg akarsz majd tapasztalni! Minden nap csinálod ezt a svādhyāyát, önmagad belső tanulmányozását és próbálod megtapasztalni. És lehet, hogy öt-tíz másodpercig sikerül is.
Egy idő után pedig majd csak leülsz japázni és igen hamar közvetlenül ebbe az állapotba jutsz, mert e dhyāna saṁskārái felhalmozódnak és elnyomják a dehātma-buddhi – a testtel való azonosulás – benyomásait.
Śrī Prem Prayojan dāsa: The Japa Project
6. oldal
Śrīla Prabhupāda: Nāmācārya. A Név terjesztésének ācāryája. A Név dicsőségét akarta hirdetni, és vannak címzetes tanítók. Az ācārya címet kapta Haridāsa, mivel naponta, rendszeresen énekelt...
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1971. május 16., Sydney
Gyakorlatilag az egész reggeli éneklésem kellett ahhoz, hogy az elmém kitisztuljon.
És mit értettem meg?
Azt, hogy kétségbeesetten szükségem van Kṛṣṇára! És akkor a valódi éneklés elkezdődött...
„Miért nem tudtam így kezdeni az éneklést?” – gondoltam sajnálkozva.
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2021
4 – Monday Morning Musings III
Śrīla Prabhupāda: „Hogy van ez? Olyan sok más tevékenység van. Mi ez? Ez az ember olyan sokat adományozott, ez pedig sok kórházat nyitott, ő pedig sokat... Ez pedig csak a Hare Kṛṣṇát énekli. Te pedig azt mondod, hogy jámborabb, mint aki olyan sokat adományozott?” A śāstra azt mondja, igen. És miért? Ezt is leírja a Bhāgavata: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje.
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1968. március 23., San Francisco
Különösen korai évei során Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī rendszeresen látogatta a Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura által teljes mértékben ráhagyott családi birtokot Chotimangalpurban, Orisszában. E birtok első tulajdonosa Śrī Kṛṣṇānanda Datta, Nityānanda Prabhu egyik bhaktája volt. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī ottléte alatt beszedte a bérleti díjakat és imádta a családi murtikat Jagannāthát és egy śālagrāma-śilāt. Annak a tiltásnak megfelelően, hogy egy sannyāsī nem léphet az apja házába, a sannyāsa elfogadása után a daśerā-maṇḍapában (Durgā imádatául szolgáló pavilonban) maradt és a ház előtti nagy nyitott területen fel-alá járkálva csak japázott.