A J a p a b l o g postjai a
Creative Commons
Nevezd meg!
Ne add el!
Ne változtasd!
4.0 International Licenc
feltételeinek megfelelően szabadon felhasználhatók.
Annak a bizonyítéka, hogy a Szent Név valójában édes természetesen nem a mi ingadozó ízünkben – ami a változékony elme miatt előjöhet és eltűnhet – van, hanem a kinyilatkoztatott szentírásokban és az őszinte szentek életében, akik az életüket Kṛṣṇa Szent Nevének éneklésének áldozták.
Vraja Bihari dasa: A refreshing experience
In: yogaformodernage.com
Śrīla Prabhupāda: A diákok iskolába, egyetemre mennek, és a szexről beszélgetnek. Hol itt a tapasya? Hogyan lenne lehetséges? Ezért a bhakti-yoga a lelki fejlődés egyetlen módja ebben a korban. Mindegyik korban, de kifejezetten ebben a korban, a kali-yugában. Más folyamat, yoga, karma, jñāna, semmi nem fog segíteni. [...] Ezért mondják, hogy kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva. Harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam, kalau nāsty eva...
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1975. május 14., Perth
[Egy ilyen személy] sosem keveri a hamis elmélkedést száraz okoskodással csak azért, hogy Hari Nevét és a nirguṇa-brahmát egyenlővé tegye, és – a Szent Név erejében bízva – nem követ el sértéseket sem.
Bhaktivedānta Nārāyaṇa Gosvāmī Mahārāja: Śrī Harināma Mahā-mantra.
97. oldal
Śrīla Prabhupāda: Az a tapasya, hogy valaki önként vállal valamilyen kényelmetlenséget. Ez először is a brahmacaryát jelenti, azt, hogy hogyan fékezi meg valaki a nemi vágyat. Ez az első tapasā. De hol van az ő tapasyájuk? „Ó, nagyon nehéz ezt a tapasyát végezni!” Ezért adta Caitanya Mahāprabhu adta a harer nāmát. Ha rendszeresen énekled a Hare Kṛṣṇa mantrát, akkor meg fogsz gyógyulni. Máskülönben a rendszeres tapasyát végezni lehetetlen.
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1975. május 11., Perth
Kṛṣṇa a víz íze. Viszont az isteni természetet csak akkor lehet megvalósítani, amikor a víz nincs semmivel sem keverve, vagyis más szóval édes. Ehhez hasonlóan az odaadás a lélek íze, amit akkor lehet megvalósítani, ha az odaadás nincs olyan tevékenységgel keverve, ami az odaadás szempontjából értéktelen. Ezért a ruci, az odaadás igazi íze a niṣṭhán, a szilárd odaadás szintjén jelenik meg. Ezért csak imádkozzatok, hogy szilárdak maradjatok és legyen ízetek a Szent Névre!
Dhanurdhara Swami: 42 – Monday Morning Musings VII
Gaṇeśa: Időnként azt mondják, Śrīla Prabhupāda, ha mindenki a Hare Kṛṣṇát énekelné, mi lenne a világgal?
Śrīla Prabhupāda: Mindent megkapnának, anélkül, hogy dolgozniuk kellene érte. Csak nézd meg a mi példánkat.
Śrīla Prabhupāda: Reggeli séta
1975. május 10., Perth
Egy paṇḍita, aki látszólag a harināma éneklését a kezdő spiritualisták kezdetleges gyakorlatának tekintette, megkérdezte Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatīt: „Miért énekeltek olyan sok harināmát?” Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī egy kisgyerek példáját hozta fel válaszul, aki az ábécét tanulja írni. Amikor idősebb lesz, akkor az ábécét egy algebrai egyetnlet során írja le, s lehet, hogy a nagymamája azt kérdezi, miért tanulja még mindig ugyanazt, amit ötévesen, és nem látja, hogy ami ugyanannak tűnik, az valójában már egy lényegesen magasabb szint. Így magyarázta:
„A Hare Kṛṣṇa éneklése az egy posztgraduális dharma. Amikor Kṛṣṇa Nevét szeretettel énekeljük, akkor sosem fáradunk el, épp úgy, mint ahogy te sem fáradsz bele sose abba, hogy a gyereked nevét nap mint nap kimondd.”