
Nem arra bátorítanak, hogy odafigyelés nélküli kīrtanát végezzünk, hanem arra, hogy odafigyelve kīrtanázzunk! Ez azt jelenti, hogy miközben énekeltek, arra a személyre kell gondolnotok, Akinek a Nevét éneklitek! Az ősi szentírásokban a japa mindig a dhyāna, a meditáció része!




