"Amikor a szentírások a szent név dicsőségéről szólnak, akkor nem túloznak, mivel nem az anyagi hangra utalnak, hanem a lelki hangvibrációra, amely az anyagi hangon keresztül nyilvánul meg, amikor egy képesített személy énekel. A sastra nem a különféle betűkből és szótagokból képzett anyagi hangra utal. A szent név szótagjainak egyszerű ismételgetése nem a valódi szent név.
A következő néhány sloka elolvasása, a meditálás ezeken és a megtanulásuk növeli Krsna szent neve iránti megbecsülésünket és ragaszkodásunkat."
Az egyetlen sadhana a Kali-yugában
vede ramayane caiva, purane bharate tatha
adavante ca madhye ca, harih sarvatra giyate
A Védák, a Ramayana, a Puránák és a Mahabharata a kezdetétõl a végéig csak a Legfelsõbb Úr, Hari dicsõségének megénekelésérõl szól.
(Hari-vamsa)
Mahanidhi Maharaja: Art of Chanting Hare Krishna, 17. oldal
