"Amikor a szentírások a szent név dicsőségéről szólnak, akkor nem túloznak, mivel nem az anyagi hangra utalnak, hanem a lelki hangvibrációra, amely az anyagi hangon keresztül nyilvánul meg, amikor egy képesített személy énekel. A sastra nem a különféle betűkből és szótagokból képzett anyagi hangra utal. A szent név szótagjainak egyszerű ismételgetése nem a valódi szent név.
A következő néhány sloka elolvasása, a meditálás ezeken és a megtanulásuk növeli Krsna szent neve iránti megbecsülésünket és ragaszkodásunkat."
A név minden bűnt elpusztít
adhamo 'py uttamam matva, svam ajno 'pi manisinam
sistam dusto 'py ayam jantur, mantum vyadhita yady api
tathapy asmin kadacid vam, adhisau nama-jalpini
avadya-vrnda-nistari-, namabhaso prasidatam
Noha én a legalacsonyabb rendű vagyok, Te pedig a legfelsőbb,
én bolond vagyok, Te pedig a legnagyszerűbb filozófus,
én erkölcstelen vagyok, Te pedig a legszentebb,
és habár amikor Rád gondolok, sértéseket követek el, mégis
Ó, uram, Te, aki szent nevének árnyéka tengernyi bűntől szabadít meg bárkit,
kérlek légy kegyes ehhez a személyhez, aki időnként szent nevedet énekli!
(Sri Rupa Goswami: Stava-mala 'Karpanya Panjika Stotra' 15-16 vers)
Mahanidhi Maharaja: Art of Chanting Hare Krishna, 19. oldal
