janmaisvarya-sruta-sribhir
edhamana-madah puman
naivarhaty abhidhatum vai
tvam akincana-gocaram
Uram, Téged könnyű megközelíteni, de csupán azoknak, akik belefáradtak már az anyagi életbe. Aki az [anyagi] fejlődés útját járja, s a tiszteletre méltó származás, a nagy gazdagság, a kimagasló műveltség és a testi szépség által próbál tökéletessé válni, az nem tud őszinte érzésekkel közeledni Hozzád.
MAGYARÁZAT: Anyagi szempontból az előkelő származás, a nagy vagyon, a műveltség és a vonzó szépség jelentik az előrejutást. A materialista ember él-hal az ilyen anyagi előnyökért - s ezt nevezik az anyagi civilizáció fejlődésének. Az eredmény azonban az, hogy ezekkel az anyagi dolgokkal a birtokában, ideiglenes kincseitől megrészegülve az ember alaptalanul büszke lesz.
Ennek következtében az ilyen anyagi téren felfuvalkodott emberek képtelenek kimondani az Úr nevét, s nem tudják Őt érzéssel megszólítani: „Óh, Govinda! Óh, Krsna!”
A Sastrában az áll, hogy ha a bűnös ember egyszer kiejti az Úr szent nevét, annyi bűntől szabadul meg, amennyit elkövetni sem képes. Ilyen ereje van annak, ha valaki kimondja az Úr szent nevét, s ebben a kijelentésben egy szemernyi túlzás sincs. Az Úr szent nevének valóban ilyen hatalma van. Ám nem mindegy, hogyan ejtjük ki: minden az érzelmektől függ.
Egy kétségbeesett ember képes érzéssel kimondani az Úr szent nevét, de ha valaki ugyanezt a szent nevet nagy anyagi elégedettség közepette ejti ki, az soha nem lehet olyan őszinte.
Egy anyagi javaira büszke ember kimondhatja alkalmanként az Úr szent nevét, de nem tudja megfelelő minőséggel kiejteni.
Srila Prabhupada: Srimad-Bhagavatam, 1. ének, 8. fejezet, 25. vers és magyarázat
