A japában nem ugyanaz az íz van, mint a bhajanában.
A bhajana elsöpör minket, elájulunk, érezzük az édességet, megízleljük, és azt mondjuk, hogy "Igen, ez nagyszerű!"
A japában ez olyan, mint egy hidegzuhany, először önmagunkkal, a saját bhaktink hiányával és azzal szembesülünk, hogy egyáltalán nincs odaadásunk.
A japában kapunk egy elénk tartott tükröt, és kevésnek bizonyulunk. A bhakti minden apró darabkája hiányzik belőlünk. Ez kegyetlenül leleplezésre kerül, s ez az, amivel szembesülnünk kell "Egyáltalán nincs odaadásom..."
Ez a japa.
Természetesen a japa több ennél, a sadhanánk része. De ahogyan folytatjuk a japa éneklését, az velünk marad, ez az egyetlen dolog, ami marad.
Kadamba Kanana Swami: Why Chant Japa? 2010. július 04., Phoenix RY, SA
In: Uddhava das (2010) Why chant japa? In: kksblog.com
