Amikor az egész világ az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevét zengte, Krsna Gaurahari alakjában megjelent a földön. Az egész világ elégedett volt. Míg a hinduk az Úr Szent Nevét énekelték, azok, akik nem voltak hinduk - különösen a muzulmánok - tréfálkozva utánozták a szavakat. Míg a földön az asszonyok mind Hari szent nevét zengték, a mennyei bolygókon szólt a zene és folyt a tánc, mert a félistenek nagyon kíváncsiak voltak.
Ebben a hangulatban mind a tíz irány ujjongani kezdett, akárcsak a folyók hullámai, és minden lényt, mozgót és mozdulatlant egyaránt transzcendentális boldogság kerítette hatalmába.
A telihold, Gaurahari így indokolatlan kegyéből felkelt Nadia járásban, amelyet Udayagirihez hasonlítanak, ahhoz a helyhez, ahol először lehet megpillantani a napot. Az égre kúszva eloszlatta a bűnös élet sötétségét, a három világ pedig örömmámorban úszott, s egyre az Úr Szent Nevét zengte.
Srila Krsnadasa Kaviraja Gosvami: Sri Caitanya Caritamrta, Adi-lila, 13. fejezet, 93-98. vers
