Egyik nap, amikor utaztam haza egy emeletes busz felső szintjén, ahol rajtam kívül senki nem volt, valami misztikus dolog történt. Bemutatom: Krsna! Krsna! Hare Krsna!
Hare Krsna
Hare Krsna
Krsna Krsna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare
És nem tudtam abbahagyni. Egész este énekeltem, gyakorlatilag addig, amíg el nem aludtam. A következő reggel bementem a templomba és találkoztam a vezetővel. Mondtam neki, hogy van egy problémám.
- Mi az? - kérdezte,
- Folyamatosan éneklem a mantrátokat. Nem tudom abbahagyni.
Erre nevetni kezdett és így szólt:
- Tudod, mit eszel az utóbbi három hónapban?
- Jó ételt. - feleltem.
- Prasadamot, ami Krsna, Krsna a prasadam. Annyi prasadamot ettél, hogy a nyelved megtisztult, s most Krsna táncol rajta, és kényszerít, hogy énekeld a Hare Krsnát!
Dhirasanta Maharaja lecke. Srimad-Bhagavatam 6. ének, 9. fejezet, 24. vers
2015. február 28., Sri Mayapur Chandrodaya Mandir