Amikor az örökké izzó Nap a keleti látóhatár alól kikukucskál, akkor az örökké ragyogó sugarai teszik számunkra szemtől szemben láthatóvá, érezhetjük arany sugarait és teszik lehetővé számunkra, hogy - e sugarakban fürödve - bármit is lássunk.
A Nap saját sugarai és hője, nem pedig bármilyen más izzó tárgy által válik számunkra láthatóvá és érezhetővé. Ha az univerzum összes ragyogó gyertyáját összetennénk, akkor sem tudnánk a Napot láthatóvá tenni.
Amikor álmos éjszakáink véget érnek, amikor lerázzuk magunkról a tompaságot, kinyitjuk, s kelet felé fordítjuk szemeinket, akkor látjuk meg a Név-Napot minden szépségével és dicsőségével.
Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura: Nam-bhajan.
