Minden másodperc, amit a bhakti gyakorlatunka fektetünk, a Hare Krsna mantra japázása, a Srimad-Bhagavatam olvasása és a többi, értékes és halmozott eredménnyel bír.
Öt év múlva öt évvel öregebbek leszünk, mindegy, mit csinálunk. Ugyanakkor ha öt éven át (tíz vagy húsz évről nem is beszélve) minden nap befektetünk a bhakti gyakorlásába, akkor valami figyelemre méltó dolgot fogunk tudni felmutatni az életünkben. Máskülönben nem.
A szigorú gyakorló a személyiségében hamarosan a transzcendentális érzelmek következő tüneteit fogja észrevenni:
"Amikor a Krsna iránti eksztatikus érzelem magja kicsírázik, az ember viselkedésében a következő kilenc jel nyilvánul meg: megbocsájtás, az időpazarlás kerülése, elkülönülés, az alaptalan tekintélyérzet hiánya, remény, lelkesedés, íz az Úr Szent Nevének énekléséhez, ragaszkodás az Úr transzcendentális tulajdonságainak leírásaihoz, valamint vonzódás az olyan helyekhez, ahol az Úr tartózkodik - egy templomhoz vagy egy szent helyhez, például Vrndavanához. Ezeket mind anubhavának, az eksztatikus érzelem alárendelt jeleinek nevezik, s azokon láthatók, akiknek szívében az istenszeretet magja csírázásnak indult."
Caitanya Caritamrta, Madhya-lila, 23. fejezet, 18-19. vers
Vaisesika dasa: Bhakti Notes: Sunshine on a Cloudy Day
In: fanthespark.com
