Uram! Látni akarlak!
És mennyire nagyon akarlak látni? ajāta-pakṣā iva mātaraṁ khagāḥ. Ajāta-pakṣā, mint egy madárfióka, aki még nem tud repülni, nagyon magasan van egy fán lévő kis fészekben. Mennyire akarja ez a kismadár látni az anyját? Ha nem látja, akkor meg fog halni. Ugyanezzel az intenzitással akarlak látni Téged!
ajāta-pakṣā iva mātaraṁ khagāḥ stanyaṁ yathā vatsatarāḥ kṣudh-ārtāḥ Ahogyan a kicsi borjú...
Elmentünk megnézni a tehénfejést. A tehénpásztorok először hozták a borjakat, és engedték, hogy tejet szopjanak az anyjuktól. Ezek a borjúk nagyon mohók. A tehénpásztorok valahová az anya közelébe kötik a borjút, így az anya boldog. Ezek a borjak nagyon-nagyon mohók, annyira erősen vágynak arra, hogy megkapják a tejet.
Én pedig ugyanezzel az intenzitással akarlak látni Téged!
priyaṁ priyeva vyuṣitaṁ viṣaṇṇā Ugyanúgy, ahogyan egy nő, aki már hetek óta nem látta a férjét, aki hosszú időre elutazott, s a szíve ég, hogy láthassa, akit szeret, ugyanígy... mano ’ravindākṣa didṛkṣate tvām
Ugyanígy, Uram, én Téged akarlak látni!
Mi pedig a Kṛṣṇa-nāma éneklésével közvetlenül megkapjuk az Úr darśanáját!
Mādhavānanda dāsa lecke. Srimad-Bhagavatam 7. ének, 9. fejezet, 6. vers
2017. november 10., Kṛṣṇa-Balarāma templom, Vṛndāvana
