Ez az ember tehát eltért a bhāgavata-dharmától, s így, a tisztulása végett a yamadūták elfogták. De véletlenül, az Úr kegyéből a halála pillanatában azt mondta: "Nārāyaṇa." Nem pont a Legfelsőbb Úr Nārāyaṇára gondolt, hanem arra, hogy "A yamadūták rángatnak el. A fiam majd megment!" Ezért kiabált így: "Nārāyaṇa, kérlek, ments meg!"
Tehát a fiára gondolt, de Nārāyaṇa, az igazi Nārāyaṇa meghallotta: "Ó, Nārāyaṇa! Kérlek, ments meg!" Nārāyaṇa annyira kedves, hogy habár Ajamila, amikor a Nevet kimondta, a fiára gondolt, de mivel Nārāyaṇa Szent Nevét énekelte, az Úr Nārāyaṇa ezt azonnal komolyan vette, és elküldte hozzá a Viṣṇudūtákat - akik az utasításait végrehajtják -, hogy megmentsék.
Śrīla Prabhupāda lecke. Śrīmad-Bhāgavatam 6. ének, 2. fejezet, 2. vers
1975. szeptember 6., Vṛndāvana
