Kicsit később a beszélgetés az alázatosságra terelődött, én pedig megjegyeztem, hogy időnként úgy érzem, nem igazán teszek semmit Kṛṣṇáért vagy a Kṛṣṇa-tudatért. Śrīla Prabhupāda erre így felelt:
- Az jó. Ez az érzés az alázatosság.
- De ez az érzés időnként mayába fordul. - tettem még hozzá, ami alatt azt értettem, hogy néha elcsüggedek magam miatt, és elvesztem a prédikálás iránti lelkesedésem. Śrīla Prabhupāda megállt, egyenesen a szemembe nézett.
- Mayába fordul? - mondta - Te mindig mayában vagy!
Prabhupāda szavai szíven ütöttek. Megálltam, s ahogyan Ő és a többi bhakta folytatta útját, hódolatomat ajánlva homlokommal megérintettem a földet. Śrīla Prabhupāda kegyéből megértettem valódi helyzetemet, és egy pillanatra megláthattam az Ő helyzetét, mint lelki tanítómesterem. Nem csak beszélt az alázatosság fontosságáról, hanem azt is tudta, hogyan tegyen bennünket - a saját érdekünkben - azzá.
Giriraj Swami: Watering the Seed. With Teachings from His Divine Grace A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. 195. oldal
