Az éneklők közül sokan elmondták, hogy az elme az éneklés ideje alatt áll elő a legjobb gondolatokkal és tervekkel. Arról is beszámoltak, hogy az éneklés közepén érezzük magunkat betegnek, vagy érzünk fájdalmat ilyen-olyan testrészünkben és érezzük magunkat általában rosszul. Később pedig, amikor befejeztük a kört, az elmének már nincsenek ötletei, sem tervei és úgy tűnik a fájdalom is megszűnt.
Miért vált ki az éneklés ilyen szélsőséges reakciót az elméből?
Erről a kérdésről a gyakorlott éneklők a következő tapasztalatukat osztották meg:
Az elme által felkínált legjobb ötletek, és a cselekvésre - a japázás félbehagyására - való felhívás nem más, mint az engedetlen elme lázadásának kifejeződései. Az éneklés összpontosított erőfeszítést igényel. Hosszú órákon át, fizikai aktivitás nélkül ülni, ahogyan azt a japázás alatt tesszük, egy könnyű gyakorlatnak tűnik. Az elmének, a hiperaktivitása és a Szent Névre történő fókuszálás hiánya miatt, szüksége van valamilyen elfoglaltságra, s ezért lázad.
De ha ehelyett az éneklésre koncentrálunk, megpróbálva a Szent Név hangjait hallani, az elme végül együtt fog működni, s minden ötlet és a testi fájdalmat eltűnnek.
Vraja Bihari dasa: Remembering God At The Time Of Death
In: yogaformodernage.com