Olyan ez, mint amikor egy szoba előtt mész el. Az ajtó nyitva van, és hallod, hogy valaki a szobában a te nevedet említi. Azonnal nagyon figyelmes leszel, igaz? Mit mond rólam? Valami jót? Vagy rosszat?
És nagyon odafigyelünk arra, amit hallunk.
Így, ilyen figyelemmel kell Kṛṣṇa Nevét hallanunk! Ez nem a gyakorlásból jön.
Bhakti Vikasa Maharaja: Attentive Chanting – The Perennial Query.
2006. szeptember 10., Birmingham