Śrīla Prabhupādának ott volt a gyógyszerészeti üzlete és egyszer adott dr. Kapoornak a saját maga által készített tonikból. Amikor dr. Kapoor ezt megkapta, így viccelődött:
- Abhay Babu, bárcsak azt a tonikot adnád nekem, amit te magad is fogyasztasz, a kṛṣṇa-prema tonikját!
- Még nincs meg nekem sem ez a tonik, de a recepjét ismerem! - válaszolta Śrīla Prabhupāda.
- Ha nem titkos ez a recept, akkor elmondanád, kérlek?
- Nem, egyáltalán nem titkos, íme:
tṛṇād api sunīcena taror api sahiṣṇunā
amāninā mānadena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ*
Ez a recept, és ezt fogom a világon mindenhol hirdetni.
- Amikor ez történt, nem ismertem fel szavainak jelentőségét, azt, hogy Ő valóban mindenhol a világon ezt fogja hirdetni. Úgy gondoltam, ez csak amolyan mellékes kijelentés. De most visszatekintve látom, hogy már akkor is azon gondolkodott, azt tervezte, hogyan fog világszerte prédikálni. És meg is csinálta! - mondta nekünk dr. Kapoor.
* - Az embernek az Úr Szent Nevét alázatos elmével kell énekelnie, magát az utcán heverő szalmaszálnál is alacsonyabbrendűnek gondolva. Toleránsabbnak kell lennie, mint egy fa, el kell kerülnie minden hamis tekintélyt, és készen kell állnia, hogy minden tiszteletet megadjon másoknak. Ilyen hangulatban képes az ember állandóan énekelni az Úr Szent Nevét.
Śrī Śikṣāṣṭaka 3. versszak
Bhakti Chāru Swami: Ocean of Mercy. A Search Fulfilled
176-177. oldal
