Ebben a versben kifejezetten a fűszál kerül említésre, mivel akárki is lépjen rá, soha nem tiltakozik. Ez a példa azt illusztrálja, hogy egy lelki tanítómester vagy egy vezető soha nem szabad, hogy büszke legyen a pozíciójára, hanem mindig egy általgembernél is alázatosabbnak kell lennie, és a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése által folytatnia kell Caitanya Mahāprabhu kultuszának terjesztését.
Śrīla Prabhupāda: Magyarázat
Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 17. fejezet, 31. vers