A második elv az, hogy elismerjük az elme különböző trükkjeit, majd Kṛṣṇához fordulunk segítségért. Ennek az elvnek az alkalmazásával az elmével való harc során a legerősebb fegyvert hívjuk, mely az alázatosság. Lelki utazásunk során elesett helyzetünk Kṛṣṇa előtti őszinte beismerése egy jelentős győzelem.
Śrīla Prabhupāda, az ISKCON alapító ācāryája a Szent Név tiszta éneklője volt, s mégis alázatosan imádkozott Kṛṣṇához, hogy védje meg attól, hogy māyāba, illúzióba essen. Miközben tehát folytatjuk a mindennapi éneklést, alázatosnak kell lennünk a törékeny helyzetünkkel kapcsolatosan, és védelemért Istenhez kell fordulnunk. Az alázatosság vonzza Kṛṣṇa kegyét. A bhakti jógi nem azért dolgozik keményen, hogy az irányítás miatt tartsa vissza az elméjét, hanem azért, hogy vonzza a kegyet.
Vraja Bihari dasa: Chanting Challenges
In: yogaformodernage.com
