Az élet valódi sikere az ante nārāyaṇa-smṛti, azaz a halál pillanatában az Úr Szent Nevére, tulajdonságaira, tetteire és formájára való emlékezés. Lehet, hogy az Úr odaadó szolgálatát végezzük a templomban, de az anyagi körülmények olyan kemények és elkerülhetetlenek, hogy a halál pillanatában, valamilyen betegség közepette vagy elmezavar miatt lehet, hogy elfelejtjük az Urat.
Ezért imádkoznunk kell az Úrhoz, hogy a halál pillanatában, amikor egy ilyen veszélyes helyzetben leszünk, biztosan képesek legyünk emlékezni a lótuszlábaira.
Śrīla Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
5. ének, 3. fejezet, 12. vers
