Az öreg Ajāmila nagyon ragaszkodott a gyerekhez, ezért végtelenül élvezte annak minden tettét, s mivel a neve Nārāyaṇa volt, állandóan Nārāyaṇa Szent Nevét énekelte. Habár ilyenkor nem az eredeti Nārāyaṇára, hanem a kisgyerekre gondolt, Nārāyaṇa Neve olyan hatalmas, hogy még a fia nevének éneklésével is megtisztult (harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam).
Śrīla Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam magyarázat
6. ének,1. fejezet, 25. vers