A tisztelet egy formájának fontos gyakorlása, különösen a tanítók számára az, hogy tisztelik a hallgatóságukat. Egy beszélőnek vagy tanítónak figyelnie kell arra, hogy nehogy a hallgatóságánál magasabbrendűnek érezze magát, és amennyire az praktikus, mindig elérhetőnek kell lennie az őszinte, tanításait tisztelő érdeklődők számára, mindig észben tartva, hogy "Előadó nélkül még létezhet hallgatóság, de hallgatóság nélkül nem létezik előadó."
Az efféle alázatosság nagyszerű példája az Úr Brahmā, az univerzum legfőbb autoritása. Amikor a fia, Nārada Istenről kérdezi, akkor Brahmā túláradóan köszöni meg neki a lehetőséget, hogy méltányolhatja Kṛṣṇát, és hogy beszélhat Róla. Kettejük párbeszédének magyarázatában Śrīla Prabhupāda ki is hangsúlyozza, hogy az ilyen tisztelet "... a misszionárius tevékenység alapelve." (Śrīmad-Bhāgavatam 2. ének, 5. fejezet, 9. vers magyarázat)
Dhanurdhara Swami: Monday Morning Greetings 2018
36 – Practicing Humility: Part Two – The Fifteen Core Practices
