Az Úr Caitanya Kṛṣṇa-tudatú mozgalma az Úr Kṛṣṇa kedvteléseiről szóló énekkel és tánccal van tele. Itt a Gangesz vizéhez hasonlítják, melyet a lótuszvirágok borítanak be. A tiszta bhakták, akik olyanok, mint a méhek és a hattyúk, élvezik e lótuszokat. Úgy énekelnek, mint ahogyan a Gangesz, a mennyei birodalom folyója folyik. A szerző ilyen édesen folyó nektárra vágyik, hogy az elfedje a nyelvét. Alázatosan egy materialistához hasonlítja magát, aki folyamatosan csak száraz fecsegéssel foglalja le magát, melyből semmilyen elégedettségre nem tesz szert. Ha száraz nyelvüket az Úr Szent Nevének
–
Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare
–
éneklésére fordítanák, ahogyan azt az Úr Caitanya is bemutatta, édes nektárt ízlelnének és élveznék az életet.
Śrīla Prabhupāda magyarázat
Śrī Caitanya Caritāmṛta Ādi-līlā, 2. fejezet, 2. vers
