Amikor az Úr Caitanya az mondja, tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā, akkor arra utal, hogy az embernek az anyagi életfelfogás fölé kell emelkednie. Ha valaki teljesen megértette, hogy nem az anyagi test, hanem egy lélek, akkor még egy alacsony rendű személynél is alázatosabb, mert lelkileg emelkedett helyzetben van. Az ilyen alázatosságot, amikor az ember a fűszálnál alacsonyabb helyzetben lévőnek gondolja, magát nevezik su-nīcatvának, s amikor egy fánál is béketűrőbb, az a sahiṣṇutva. Amikor pedig valaki odaadó szolgálatot végezve nem törődik az anyagi életfelfogással, az az amānitva, az anyagi tisztelet iránti közöny. Az ilyen bhaktát māna-dának nevezzük, mivel készen áll arra, hogy késlekedés nélkül megadjon minden tiszteletet másoknak.
Śrīla Prabhupāda: Magyarázat
Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta, Ādi-līlā 17. fejezet, 44. vers
