Amikor egy aláztos tanítvány a lelki tanítómesterhez kérdésekkel és szolgáló hangulatban közelít, akkor a guru beavatja őt a mantrába, mely magába foglalja a Kṛṣṇával való különleges kapcsolatának isteni tudását is. Attól a pillanattól, amikor megkapta az isteni kegyet a gurutól, a tanítvány elkezd felhagyni minden olyan dologba való elmélyedéssel, ami az odaadó élettől eltéríti, Kṛṣṇa szolgálatába foglalja le magát és ahogyan az Úr iránti vonzódása növekszik, egyre inkább kedvet kap Nevének énekléséhez.
Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura: Anubhāṣya 1.7.73.
In: Bhakti Promode Puri Goswami Maharaja: Art of Sadhana
146. oldal
