Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhakti-sandarbhájában (283) a következőképp magyarázza a dīkṣāt:
divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam
tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ
„A dīkṣā az a folyamat mellyel az ember felébresztheti transzcendentális tudását, bűnös tetteinek visszahatásait pedig legyőzheti. Aki a kinyilvánított szentírások tanulmányozásának szakértője, az ezt a folyamatot dīkṣāként ismeri.” A Hari-bhakti-vilāsa (2.3-4) és a Bhakti-sandarbha (283) így ír a dīkṣāról:
dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu
yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu
tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu
nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam
„Még ha valaki brāhmaṇa családba is született, akkor sem végezheti el egyetlen védikus rituálét sem, ha nem kapott avatást és szentelt zsinórt. Habár brāhmaṇa családba született, azzá csak az avatás és a szentelt zsinór ceremónia után válik. Anélkül pedig, hogy valaki brāhmaṇa avatást kapott volna, nem imádhatja a Szent Nevet megfelelően.”
Śrīla Prabhupāda magyarázat
Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15. fejezet, 108. vers
