tṛṇād api su-nīcena taror iva sahiṣṇunā
amāninā māna-dena kīrtanīyaḥ sadā hariḥ
Egy Vaiṣṇava szigorúan követi az elvet, hogy a fűnél is alázatosabb, a fánál is béketűrőbb, nem vár el semmilyen tiszteletet, viszont minden tiszteletet megad másoknak. Egy Vaiṣṇava így mutat érdeklődést csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről való éneklés és az Ő dicsőítése iránt. Haridāsa Ṭhākura pedig megtestesítette a vaiṣṇavizmus e legmagasabb szintű elvét.
Śrīla Prabhupāda: Magyarázat
Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3. fejezet, 213. vers