Kṛṣṇa választhatja azt, hogy megjelenik a nyelvünkön, de akkor tesz így, amikor szolgáló hangulatban énekelünk. Az odaadás nektárja című könyvében Śrīla Prabhupāda így ír:
„Azok számára lehetetlen, hogy a Hare Kṛṣṇa énekléséből transzcendentális eredményhez jussanak, akik nem hajlandóak kitakarítani a port a szívükből, s úgy akarják hagyni a dolgokat, ahogy azok vannak. Ezért az embernek lelkesnek kell lennie arra, hogy fejlessze az Úr iránti szolgáló hangulatát, mivel ez fog neki segíteni, hogy sértés nélkül énekeljen.”
Sacinandana Swami: Rendering Service
Secrets From The Bhajana-rahasya 5. szám, 1. oldal
