Egyszer egy úgynevezett brāhmaṇa, aki igen tudatlan volt, vitába keveredett Haridāsa Ṭhākurával Kṛṣṇa Szent Nevének erejét illetően. A Vaiṣṇavák előtt Haridāsa Ṭhākura így szólt:
– Az Úr Szent Nevének éneklése által valaki nem csak a lelki szintre (brahma-bhūtaḥ) jut el, hanem a szunnyadó istenszeretete is megnyilvánul és automatikusan felszabadul.
– Ne túlozd így el az éneklés hatását! – tiltakozott a brāhmaṇa, majd így folytatta: – Valaki sok-sok lemondás és vezeklés után jut el a felszabadult szintre. De te azt mondod, mindössze a Hare Kṛṣṇa éneklésével fel lehet szabadulni. Ha ez így van, akkor levágom az orromat!
– Ha a Hare Kṛṣṇa éneklésének melléktermékeként valaki nem nyeri el a felszabadulást, akkor én fogom levágni az orromat!
A társaság tagjait a vita és a brāhmaṇa által Haridāsa Ṭhākura ellen elkövetett sértés rendkívül felkavarta, s így azonnal kizárták maguk közül a brāhmaṇát, aki nem sokkal ezután leprás lett és a szép orra leesett a helyéről.
Śrīla Prabhupāda: A Second Chance
15. Fejezet, Atonement
