Mivel nem értik meg a szent név hatalmát, a démonikus hitetlenek néha kigúnyolják a vaisnavákat, amikor azok a Hare Krsna maha-mantrát éneklik. Az ilyen emberek számára még ez a csúfolódás is áldásos. A Srimad-Bhagavatam Hatodik Éneke második fejezetének 14. verse utal rá, hogy még ha valaki tréfálkozva, közönséges beszélgetések során, valami másra utalva vagy nemtörődöm módon mondja is ki a Hare Krsna maha-mantrát, azt namabhasának nevezik, s ez olyan éneklést jelent, ami majdnem transzcendentális szinten áll. A namabhasa szint jobb, mint a namaparadha. A namabhasa felébreszti bennünk az Úr Visnu legfelsőbb emlékét. Amikor az ember emlékezik az Úr Visnura, megszabadul az anyagi élvezettől. Így fokról fokra közelebb kerül az Úr transzcendentális szolgálatához, s alkalmassá válik arra, hogy transzcendentális helyzetben énekelje az Úr szent nevét.
Srila Prabhupada: Sri Caitanya Caritamrta, Adi-lila 17. fejezet, 200. vers, magyarázat
