Mihelyst van valamennyi időnk, énekeljük a Hare Krsnát. Hangosan vagy halkan... Ha lehet, akkor hangosan, ha nem lehet, akkor halkan. De a nyelvnek mozognia kell
Hare Krsna
Hare Krsna
Krsna Krsna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare.
A nyelvnek dolgoznia kell. És amennyire csak lehet, hallanunk is kell.
Nem krkshaharamakrshkrshramram, nem így, és nem is Hare krishn krisnkrisnharhar, nem.
Minden szót érthetően kell kimondani és hallani is kell, nem csak imitálni.
Szobai beszélgetés, 1973. július 16., London.
