Bhakti Vijnana Mahārāja egyszer elmondott egy történetet.
Néhány évvel ezelőtt találkozott Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura egyik tanítványával, aki már eltávozott. Ez a bhakta, amikor még kisgyerek volt, találkozott Bhaktivinoda Ṭhākurával. Ez a kisfiú ment, megláltogatta Bhaktivinoda Ṭhākurát, aki a kertben ült, és japázott. Ez a kisfiú, aki később Bhaktisiddhānta tanítványa lett, belépett, s erre az esetre így emlékezett vissza:
Bementem, és láttam ezt az idős dadut, ezt az idős embert, és összezavarodtam, mert valakit hívott. Igen intenzíven hívta. Egy bokorral szemben ült, és csak hívta, hívta. Én pedig csak arra gondoltam, "Miért nem jön már ez a személy? Ő egy idős dadu, ennek a valakinek jönnie kell, el kell jönnie. Miért nem jön, hiszen hívják?"
Ilyen volt Bhaktivinoda Ṭhākura japázása.
Mādhavānanda dāsa lecke. Śrīmad-Bhāgavatam 7. ének, 9. fejezet, 6. vers
2017. november 10., Kṛṣṇa-Balarāma templom, Vṛndāvana
