Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī nem helyeselte, ha a tanítványai az emelkedett bhajanānandīkat utánozva nirjana-bhajanát színlelve lemondtak a prédikálásról. A következő kérdést tette fel: „Melyik hely nirjana? Bármerre megyek, az elmém szemetét viszem magammal.” A Vaiṣṇava Ke? című versében pedig a következő költői kérdést fogalmazta meg:
duṣṭa mana! tumi kisera vaiṣṇava?
pratiṣṭhāra tare, nirjanera ghare,
tava harināma kevala kaitava
Gonosz elme! Miféle Vaiṣṇava vagy te? A harināma éneklésednek a félreeső helyen történő előadása a hamis megbecsülés végett mindössze csak képmutatás!
