A saṁskāra a korábbi élményekből a tudatunkon kialakult hatásokat jelenti. Mivel legtöbbünk nem lelki neveltetésben részesült, a saṁskāráink többsége az érzékkielégítésre irányul, legyen az megfelelő vagy bűnös, finom vagy durva szintű.
Ha egyszer az ilyen hatások bejutnak a tudatba, ugyanolyan ingerrel tolakodnak, hogy ki legyenek elégítve, mint amely létrehozta őket. Ezért ha olyan légkörben japázunk, amely ilyen ingerekkel teli, az elménk elkerülhetetlenül a korábbi saṁskāráinkhoz fog vonzódni, és elterelődünk az énekléstől.
A japa meditációhoz teremteni kell egy helyet és időt az otthonunkban, mely mentes az elterelő dolgoktól és csak e meditáció céljára van fenntartva.
Dhanurdhara Maharaja: Japa Meditations, 72. oldal
